1892-ben az Transilvania-i románok legfőbb személyiségei egy, a Viena-i királyi udvarnak címzett emlékiratot fogalmazott meg, amelyben a román etnikum Transilvania-i helyzete ellen tüntetnek, etnikum amely a lakosság többségi részét képezte, kérelmezvén a nekik járó jogok betartását. 1892-ben egy román küldöttség megpróbálta átadni ezen emlékiratot Ferenc József királynak, de a király nem fogadta őket.
1894-ben az emlékirat készítői ellen Kolozsvár egy pert indítottak, a per a Reduta teremben zajlott le, amely a jelenlegi Erdélyi Néprajzi Múzeum székhelye épületében helyezkedik el. Az ítélet által börtönbüntetésre lettek ítélve és a Román Nemzeti Párt tevékenységét betiltották. I Hohenzollern-Sigmaringen román király diplomáciai beavatkozása révén az elítéltek kegyelmet kaptak a hatóságoktól.
Ezen esemény 100 éves évfordulójára, 1994-ben, a helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy a város központjába, a Piaţa Unirii térre, az bld. Eroilor sugárút kezdetén egy szobrot állítanak azok emlékére, akik azon időkben a román közösséget képviselték. A szobor Eugen Paul szobrászművész alkotása, körülbelül 18 méter magas, és a talapzatán a Ioan Raţiu következő szavai vannak: „Existenţa unui popor nu se discută, se afirmă!” [Egy nép létezését nem vitatják, hanem kijelentik!]